Színkulcsok a felhasználókhoz:
|
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
1. Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
2. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4.Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
5. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
7. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
8. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
9. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
10. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
11. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
12. Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
13. Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
14. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
15. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
16. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
17. Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
19. Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.
20. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
21. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
22.Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
15. A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;
16.Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;
17.És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.
10.0 - 1 vote |
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
