Sziasztok! Ezek az Igei megvallások, és Ige gyűjtemények nem sablonosak. Ennek a fórumnak a célja az, hogy ha különböző bajokban, kísértésekben vagyunk, és ha nem rendelkezünk még megfelelő Ige ismerettel, akkor segítséget nyújtsanak. Segítség lehet abban, hogy megvalljuk a megfelelő Igéket, amikből hitet nyerhetünk. Amikor a hitünk felülkerekedik az esetleges bajokon és kísértéseken, akkor szembe tudunk szállni ellenük. Amikor megvallunk egy-egy Igét, az olyan a bajainkra, kísértéseinkre, mint a leghatékonyabb fegyver egy ellenség ellen. "...a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra," Az eredeti szövegben megvallásunk szerepel. Így amikor mi a megfelelő Igéket megvalljuk az életünkre, akkor azt Jézus Krisztus hitelesíti mint Főpapunk. Ezért ne csüggedjünk, és ne adjuk át a terheknek, nyomásoknak az életünk, hanem valljuk meg a megfelelő Igéket, és megszabadulunk. "És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." Az Igazság az Ige. Ige mint kétélű Kard, Ige mint sziklazúzó pöröly. Isten Áldását és Szabadítását kívánom az életetek minden területére.

A kiszabadult és a megmaradt, gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. A Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!

Zsolt. 79, 5.

Uram, féltő szerelmed gerjedez, mint a tűz.

Péld. 5, 19.

Uram, Te elégítesz meg engem minden időben, a Te szerelmedben gyönyörködöm szüntelen.

Én. 1, 2 - 4.

Csókolj meg engem a Te szájadnak csókjaival, mert a Te szerelmeid jobbak a bornál. A Te drága keneteid jók illatozásra; a Te neved kiöntött drága kenet; azért szeretlek Téged. Vonj engem Teutánad, hadd fussunk!

Én. 2, 1. 3. 4. 6.

Uram, Te vagy Sáronnak rózsája, és a völgyek lilioma. A Te árnyékodban felette igen kívánok ülni; és a Te gyümölcsöd gyönyörűséges az én ínyemnek. Beviszel engem a borozó házba, és zászló felettem a Te szerelmed. A Te bal kezed az én fejem alatt van, és jobb kezeddel megölelsz engem.

Zsolt. 40, 1- 3.

Várván vártalak Uram, és Te hozzám hajoltál, és meghallgattad kiáltásomat. És sziklára állítottad fel lábamat, megerősítetted lépteimet. És új éneket adtál számba, az én Istenem dicséretét.

Én. 2, 14. 16.

Uram, a kősziklának hasadékában, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a Te orcádat, hadd halljam a Te szódat; mert a Te szód gyönyörűséges, és a Te tekinteted ékes! Az én szerelmesem enyém, és én az Övé, aki a liliomok közt legeltet.

Én. 4, 10.

Mely igen jók a Te szerelmeid! Jobbak a bórnál, és a Te keneteidnek illatja minden fűszerillatnál!

Én. 4, 15- 16.

Én szerelmesem, kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje vagy Te. Serkenj fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú fűszerei, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertjébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.

Én. 5, 4. 6.

Az én szerelmesem beszédén megindult az én lelkem, és az én benső részeim megindulának őrajta.

Én. 5, 2. 4, 7. Ezék. 16, 14.

Én elalszom, de ébren van szívem, és ímé meghallom az én szerelmesem szavát, aki zörget, mondván: Nyisd meg nékem én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem. Mindenestől szép vagy én mátkám, és semmi szeplő nincs benned. Erő és ékesség a Te ruhád, és a te szépséged tökéletes az Úr ékességei által, amelyeket reád tett.

Én. 2, 16. 7, 10 -13.

Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyém, aki a liliomok közt legeltet. Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kíván ő! Én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, felkelvén, menjünk ki a szőlőkbe, ott közlöm az én szerelmemet veled. A mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket, oh én szerelmesem, néked megtartottam!

Én. 8, 6-7.
Tégy engem, mintegy pecsétet a Te szívedre, mintegy pecsétet a Te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet; a folyóvizek sem boríthatják azt el.

Én. 3, 5. 8, 4. Zsolt. 69, 9.

Uram, költsd fel és serkentsd fel a Te szerelmedet az én szívemben, mert én akarom. A Te házadhoz való féltő szerelem eméssze az én szívemet.

Én. 8, 12.

Az én szőlőmre, mely énreám néz, nékem bizony gondom lesz.

Én. 8, 14.

Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!

Ésa. 26, 9.

Lelkem utánad vágyik éjszaka, az én szellemem bensőmben is Téged keres, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a föld lakosai.

Ésa. 26, 11.

Néped iránt való buzgó szerelmedet látni fogják és megszégyenülnek; tűz emészti meg ellenségeidet.

Ésa. 63, 9.

Minden szenvedésemet az Úr is szenvedte, és orcájának angyala megszabadít engem, szerelmében és kegyelmében váltott meg engem, fölvesz és hordoz engem minden napon.

Ésa. 63, 15.

Tekints alá az égből, és nézz le reám szentséged és dicsőséged hajlékából. Buzgó szerelmed és hatalmad, szívednek dobogása és irgalmad legyenek felettem.

Ezék. 16, 8-9.
Az én korom a szerelemnek kora, terjeszd ki fölöttem szárnyadat, moss meg engem vízzel, mosd el rólam véremet és kenj meg olajjal.

Ezék. 39, 25-29.
Hazahozlak és megkegyelmezek néked, s féltő szerelemre gyulladok szent nevemért, visszahozlak téged és egybegyűjtlek téged az ellenség földjéről, és megszentelem magamat benned sok nép szeme láttára. Egybegyűjtlek téged földeden, és többé el nem rejtem orcámat tőled, mivelhogy kitöltöttem Szellememet házadra.

Sof. 3, 17.

Az Úr, az én Istenem közöttem van; erős ő, megtart, örül énrajtam örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez nékem.

Róm. 1, 7.

Isten örök szerelmese vagyok, hivatalos szentje, kegyelem nékem és békesség Istentől, az én Atyámtól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Róm. 5, 8.

Isten az énhozzám való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnös voltam, Krisztus Jézus érettem meghalt.

Róm. 5, 5.

Az Istennek szerelme kitöltetett az én szívembe a Szent Szellem által, ki adatott nékem.

2Kor. 5, 14.

Krisztusnak szerelme szorongat engem Isten dolgainak megcselekedésére.

Róm. 8, 38-39.

Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el engem az Istennek szerelmétől, mely vagyon az én Uram Jézus Krisztusban.

Ef. 2, 4-7.

Az én Istenem, gazdag lévén irgalmasságban, az ő nagy szerelméből, mellyel engem szeretett, engem, ki meg voltam halva a vétkek miatt, Isten megelevenített együtt a Krisztussal, és együtt feltámasztott és együtt ültetett a Mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzám való jóságából a Krisztus Jézusban. Ámen.